Aki ismer, az tudja, hogy én szeretem, becsülöm, tisztelem TB Joshua szolgálatát.
Számomra ő az, aki, és akinek a szolgálata testhosszakkal, sőt inkább több uszodahosszal, összehasonlíthatatlanul jobban reprezentálja az ÚR Jézust és az Ő szolgálatát, - az egész világon általam(!) ismert szolgálók közül.

Bárki láthatja, hogy az ÚR mekkora erővel van jelen abban a szolgálatban, ha veszi a fáradtságot és megnézi az Istentiszteleti alkalmak élő közvetítését, vagy az egész-napos(!) alkalmak felvételeit, vagy a sok szabadításról, sok bizonyságról a felvételeket.

Az onnan származó bizonyságok hatalmas fellegei nem irigységre, keserű irigységre kellene, hogy sarkalljon embereket, magukat hívő kereszténynek valló szolgálókat sem, vagy éppen komplett ignoranciára, látva az ÚR hatalmas munkáját, hanem örömre és vágyra, hogy ezt láthassa itt Magyarországon is.
Nyitottságra, alázatra a tanulásra.

Ehhez képest... mit tapasztalok én...?
Nem egy magyar pásztort, szolgálót ismerek - hacsak futólag is, ...és mindegyik tudta rólam, hogy dohányoztam....
Egyik sem tudott megszabadítani. (Egyiken keresztül sem tudott az ÚR megszabadítani. Vajon miért nem...?)

Tudom, hogy tudják sokan, hogy kivitt az ÚR a SCOAN-ba és megszabadított a dohányzástól TB Joshua imáján keresztül.
Szerintetek hányan mondták azt, hogy "Dicsőség az ÚRnak! én is szeretnék kimenni, elmenni Isten ekkora szolgálójához!" ....szerintetek hány pásztor mondta ezt, azok közül, akiket ismerek? (A két magyar pásztoron kívül, akik velem egy időben voltak kint.)

...senki sem.

A két magyar pásztor, akik velem egy időben voltak kint, ők a kivételek. Ők ismét akarnak menni. Vajon miért..?
Azért, mert nagyon rossz hatással volt rájuk TB Joshua szolgálata...???