DÁVID - EGY PARITTYA ÉS EGY KŐ
1 Sámuel 17:49-50, "Dávid benyúlt a tarisznyájába és kivett egy követ, elhajította és homlokon találta a Filiszteust. A kő a homlokába mélyedt és arccal a földre esett. Így Dávid győzedelmeskedett a Filiszteuson egy parittyával és egy kővel; kard nélkül a kezében lecsapta a Filiszteust és megölte őt."
Az 1 Sámuel 17-ben, ki gondolta volna, hogy egy pásztornak a parittyája és köve agyon tud ütni egy hatalmas óriást? A természeti elmének ez lehetetlen volt, de Istennel minden dolog lehetséges (Máté 19:26). Dávid nem a saját erejére vagy képességeire támaszkodott, nem azoktól függött. Ő Istent választotta, Akit kipróbált a múltban és nagyon is megbízhatónak, hatásosnak és bizalomra méltónak találta Őt. Talált Valaki bölcsebbet, okosabbat és erősebbet, mint önmaga. Isten válaszolt, és egy kő és parittya eszközét használta egy fiatal pásztor kezében, hogy legyőzze az óriást, Góliátot.
PÉTER - EGY ÁRNYÉK
Ap.Cs. 5:15-16, "..Az emberek az utcákra hozták ki a betegeket, és letették őket ágyakon és matracokon, hogy legalább az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülük. Tömeg gyűlt össze a Jeruzsálem körüli városokból is, elhozták a betegeiket és azokat, akiket tisztátalan szellemek gyötörtek, és mind meggyógyultak."
Az Isten valódi, autentikus és erőteljes ereje, ami Péter árnyékán keresztül nyilvánult meg, csodákat, jeleket munkált. A csodák, melyek ki lettek munkálva az első apostolok idejében, átalakították emberek szituációit, betegségből jó egészségbe, szegénységből áldásba, és nehézségből áttörésbe, néhánynak anélkül, hogy az apostolok egyáltalán megérintették volna őket. Nincs olyan eszköz, ami túl kicsi, vagy túl nagy lenne Isten számára, hogy kifejezze Önmagát azon keresztül. Ő a kezdet, a közép és a vég.
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése