János 6:35, "És Jézus azt mondta nekik: " Én vagyok az élet kenyere.
Az, aki Én hozzám jön, nem éhezik meg soha, és az, aki hisz Én bennem,
nem szomjazik meg soha."
Jézus Krisztus nem egy remete volt;
Ő nem rejtette el magát egy palotában. Jézus ott járt, ahol az emberek
jártak, és érezte, amit az emberek éreztek. Ő elérhető volt, és még ma
is elérhető. Jézus nyilvánvalóan a megvallásának fényében járt; Ő az
volt, amit megvallott, és így minden Keresztény katona számára
lefektette a követendő haditervet. Nekünk a megvallásunk fényében kell
járnunk. A megvallásunk az, ami kihívja a világot és okozza azt, hogy
belemerészkedjenek a hitéletbe.
Ez nem arról szól, hogy a levegőt
megtöltjük üres szavakkal, amelyek megütik a fület, de nem ütik meg a
lelkiismeretet. Ez nem arról szól, hogy a szánkkal olyat beszélünk, amit
a szívünkben nem hiszünk. A szavainknak teljes egyetértésben kell
lenniük a szívünkkel.
Góliát nem vallott meg vereséget, de a vereség
birodalmában találta magát. Ez megmutatja, hogy az ő megvallása nem
volt harmóniában a hitével. Ez a helyzet azokkal, akik olyat vallanak
meg, amit nem hisznek el a szívükben. Az ilyen üres szavak emberek
tetszésére lehet ugyan, de Istent nem érik el.
Ne üres beszédekkel
töltsük meg a levegőt, hanem keressük Isten kegyelmét, mert a Szent
Szellem nélkül senki sem tudja szólni azokat a szavakat, melyek
felépítenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése