A MEGÁLLÍTÓ IDŐKÖZÖM:
"Az Úrral való szellemi járásunkban vannak jó idők és kemény idők. Amikor a dolgok jól mennek, azt mondjuk, hogy jó időket élünk. Amikor a dolgok nehezek, azt mondjuk, hogy kemény időket élünk. Ne feledd, maga az élet egy küldetés. Amíg úton vagyunk, meg kell álljunk lépések között, hogy újra-fókuszáljunk az Igére és Isten Akaratára. Miközben megyünk, úgy értem, miközben a küldetésen vagyunk, néha szükséges, hogy megálljunk időközöknél, hogy felmérjük a haladásunkat és felkészítsük magunkat az előttünk álló kihívásokra.
"Bizonyos kihívások az utunkban általában megállítanak minket egy időre - úgy értem, egy pillanatra. Amikor megállsz egy időre, akkor nem vagy lent. Melyek ezek a kihívások? Jöhetnek betegség, kudarc, visszaesés, bebörtönzés, szegénység formájában. Például, ha kapok egy felmondó levelet a nagyon jól jövedelmező munkahelyemről, van egy természetes tendenciám arra, hogy sírjak és keseregjek, ha a szituációra nem abból az érettségből tekintek, ami hitből jön. Hit szükséges annak a felismeréséhez, hogy a szituáció mindössze egy megállító időköz - egy rövid szünet két esemény között.
"Nem kell nagyon messzire menjek ahhoz, hogy felidézzek, vagy adjak egy példát arra, amit mondok, mert a tapasztalatom az életben elégséges ahhoz, hogy illusztrálja ezt a filozófiát - élet elvet. Amint korábban mondtuk, sok dolog okozhatja valakinek a megállását két lépés között. Még mindig élénken emlékszem, amikor leültem és átmentem a Kadunában lévő Nigériai Védelmi Akadémia felvételi vizsgáján.
HAT BORZALMAS NAP
"Meghívást kaptam a meghallgatásra és Lagosban kellett felszálljak a vonatra Kadunába. Íme, az úton, a vonatban néhány komoly hiba keletkezett, ami Jebba-ban, a bozótosban tartott minket 6 borzalmas napig, kevés vagy semmi ellátással. Emlékezz, egy meghallgatásra mentem, ami másnapra volt kiírva. Ott voltam a vasútvonalon Jebba-ban, miközben a meghallgatás Kadunában folyt és semmit sem tudtam tenni azért, hogy segítsek a helyzeten, mivelhogy hiányoztak az eszközeim ahhoz, hogy szervezzek egy alternatív utazási módot magam számára az interjú helyszínére. Így tehát, lemaradtam az egész dologról.
"Ez volt az, amiképp az ambícióm megszakadt arra, hogy beálljak a hadseregbe, az által, ami nyilvánvalóan a sors tette volt. Ki tudja, hogy mi történt volna, ha sikeresen részt vettem volna a meghallgatáson. Ténylegesen nagy keserűséget éreztem akkor, hogy elszalasztottam egy másik esélyt is arra, hogy előrevigyem az életben. Nagyon nehéz szívvel mentem a faluba, hogy panaszkodjak édesanyámnak, hogy mennyi lehetőség csúszott el tőlem.
A 2. RÉSZ a következő bejegyzésben folytatódik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése