Lukács 15:22
"De az apa azt mondta az ő szolgáinak:" Hozzátok a legszebb ruhát és adjátok fel rá, és húzzatok egy gyűrűt a kezére és sarut a lábaira!"
Ha te egy hívő vagy, akkor valószínűleg ismerős számodra a tékozló fiú megható története, amit Jézus megosztott. Mit gondolsz, kit reprezántál az apa a történetben? Jézus Atyját a mennyben, természetesen. Jézus adott nekünk egy képet az Ő Atyjáról, aki a mi Atyánk is.
A történetben az apát úgy mutatta, hogy futott a fia elé, aki hazatért. (Lk 15:20) Észrevetted, hogy a Bibliában soha nincs úgy jellemezve Isten, mint aki sietős? Ő mindig nyugodt és higgadt. Az egyetlen alkalom, amikor Ő úgy van ábrázolva, hogy siet, az ebben a történetben van. Bár helytelen a zsidó kultúrában, az apa felemelte a köntösét és rohant. Hova futott? Miért volt ilyen nagy sietségben?
Az apa sietségben volt, mert látta a fiát, aki még mindig messze volt az otthontól. Rohant a fia felé, ahogy csak tudott, nem tudott várni, hogy megölelje és megcsókolja a gyermekét újra.
Az apa sietett, hogy felöltöztesse a fiát a legszebb ruhába. Barátom, a mi Atyánk ránk tette a legszebb köpenyt (palástot) - a igaz mivolt köpenyét (palástját). Ezzel a tettével Ő visszaállított minket a Magasságos Isten fiaivá, egy pozícióba, ami elvesztett, amikor Ádám elbukott.
Az apa sietett, hogy egy gyűrűt tegyen a fia kezére. Amint a hatalom, amivel egy gazdag ember fiának a pecsétgyűrűje van felruházva, a mi Atyánk is alig várja, hogy visszategye a kezünkbe a hatalmat, hogy alkalmazzuk az Ő nevét, hogy uralomban tudjunk járni minden nap.
Az apa sietett, hogy szandált adjon a fia lábaira, hogy biztosítsa afelől, hogy még mindig a fia - csak a szolgák jártak mezítláb. A mi Atyánk nem akarja, hogy úgy érzzük magunkat, mint egy béres vagy kitaszított, számkivetett. Mi mindig az Ő fiai voltunk.
Szeretteim, ha az Atya úgy tűnik fel, hogy sietségben van, ez csak azért van, mert siet, hogy biztosítson téged a pozíciódról, hogy te az Ő drága gyermeke vagy!
forrás: http://josephprince.org/
1 megjegyzés:
és azt észrevettétek, hogy az otthonmaradt fiú egyszer sem szólította az apját atyámnak?
nem fedezte fel benne a szerető atyát, aki gondoskodó atya...akik törvény alatt vannak azok számára isten soha sem lesz "atya" soha nem fogják tudni azt mondani: abba, atyám. nekik mindig is egy rideg, büntető isten aki a cselekedeteik alapján fizet meg nekik..rosszért rosszal, jóért jóval. de vajon mit adott a hazatért fiúnak? rosszért jóságos szeretetet. ez isten természete!!
halleluja!!!
andrás
Megjegyzés küldése